Nem állom meg, hogy olvasásra ne ajánljam: Stephen Greenblatt: Egy reneszánsz könyvvadász c. könyvét (Typotex Könyvkiadó, 2015, 250 oldal, 3500 Ft), mert ez a könyv egyszerűen remek.
Stephen Greenblatt irodalomkritikus, teoretikus, harvardi tanár, neves Shakespeare-kutató és Pulitzer-díjas író. Az Egy reneszánsz könyvvadász egy intellektuális kalandregény egy merész római szövegről, amely megrázta a reneszánsz Európát.
Az úr 1417-edik évében járunk. Egy különös, vékonydongájú férfi lovagol Dél-Németország erdős hegyei és völgyei között úti célja, egy távoli kolostor felé: Poggio Bracciolini. Nem sokkal korábban XXIII. Jánost, az ellenpápát szolgálta. Hivatására nézve scriptor volt, a pápa befolyásos titkára. XXIII. Jánost a konstanzi zsinat rangjától megfosztotta, és börtönbe vetette, így Poggio ura nélkül maradt. A művelt és politikában jártas férfiú ügyesen alakította élete folyását, utolsó éveiben Firenze dúsgazdag kancellárja lett. Ekkoriban azonban még csak szerény vagyonnal rendelkezett, és olyan idők jártak, amikor nem volt szerencsés dolog egy bukott úr elhagyott szolgájának lenni. Meglepő módon mégsem próbált meg új állást keresni, inkább elindult könyvekre vadászni.
Az itáliaiak már jó száz éve vadásztak könyvekre, amióta Petrarca az 1330-as években dicsőséget szerzett azzal, hogy összerakosgatta Livius művének (A római nép története a város alapításától) szétszóródott darabjait. A humanisták főleg a kolostori könyvtárakban vadásztak értékes kéziratokra. Poggio a könyvvadászatban is rendkívül eredményes volt: Sankt Gallenben a kolostor egyik tornyában megtalálta Quintilianus Institutio oratoriájának (Szónoklattanának) hiánytalan másolatát, Valerius Flaccus Argonautica című eposzának több könyvét, ő akadt rá 1415-ben Clunyban és Langres-ban Cicero tíz beszédére, Silius Italicus Punica című művére, Kalandos útja során Poggio felfedezte Vegetius antik hadtudományi művét, Silius Italicus pún háborúkról irt eposzát, Manilius csillagászattal foglalkozó eposzát, Statius Erdők című verseskötetét, valamint Ammianus Marcellinus és Tertulianus munkáit.
Greenblatt fordulatos és hatalmas ismeretanyagot merítő könyvének fókuszában Poggio legfontosabb felfedezése, Lucretius: A dolgok természetéről szóló költeménye áll. A 7400 soros veretes hexameterekben írott szöveg nem könnyű olvasmány a vallásról, a halálról, a fizikai világ működéséről, az ember társadalom fejlődéséről, a betegségekről, a szex veszélyeiről és örömeiről. A veszélyes, titkolni és felejteni való pogány kézirat fordítása, terjesztése a reneszánsz egyik meghatározó gondolatává vált, és olyan jelentős művészeket és gondolkodókat ihletett meg, mint Botticelli, vagy épp Giordano Bruno, később Galilei, Freud, Darwin és Einstein. Döbbenetesen modern eszméket hirdet, amelyeket mai is olvasni, érteni kéne mindenkinek.
Titus Lucretius Carus: De rerum natura c. művét jegyzetekkel kiegészítve magyar nyelven itt lehet olvasni: https://goo.gl/r5YpA0;
angolul e-bookban itt: http://www.gutenberg.org/ebooks/785;
és az eredeti kódex, amit Poggio megtalált: http://weblioteca.uv.es/cgi/view.pl?source=uv_ms_0506
Azért van abban valami borzongató, hogy amit éppen 600 évvel ezelőtt egy derék scriptor előkotort a kacatok közül egy ódon kolostor tornyának padlásán, azt ma PDF-ben le lehet tölteni! Szép új világ…