Multiverzum kiadó, 2023
328 oldal, 5990 Ft
Morte annyit tesz: halál. Úgy, hogy Mort, lehetne egy bújós házi cica is, vagy a Madagaszkár-filmek idétlen egérmakija. Robert Repino regényében Mort(e) egy meglehetősen nagy macska, aki nem akar messiás lenni, csak a barátját szeretné megtalálni egy tébolyult világban: egy kutyát. „A kutyának köszönhetően érezte magát normálisnak. Mert ő megbocsátott neki azért, aki volt.” Talány, hogy itt ki mennyire normális, de szokjuk a beszédes neveket! Wawa természetesen egy kutya, de nem őt keresi Mort(e). Wawa a Vörös Szfinx tagja, akárcsak Mort(e), a parancsnokuk egy hiúz, Culdesac. Cul-de-sac annyit tesz: zsákutca. Talán a Vörös Szfinx is zsákutca? Mort(e) számára az, ha meg szeretné találni barátját, Shebat akinek neve, a héber Szabbász névből származik, jelentése: megtért. Ez egy posztapokaliptikus sci-fi, amiben az összes házi- és vadállat emberi tudatra tesz szert: beszélnek, olvasnak, szerszámokat használnak, autót vezetnek, városokat építenek és harcolnak. Mort(e) háborús hős lesz ebben a világban, amit a hangyák királynője, Hymenoptera Unus teremtett, hogy elpusztítsa az emberiséget. Hymenoptera annyit tesz: hártyásszárnyú, a tudományos állatrendszertanban a rovarok osztályának egyik rendje, ide tartoznak a hangyák, a méhek és a darazsak. Az Unus azt jelenti egyetlen, s a Királynő az is. Ma már sok kutató úgy tekint a hangyabolyra, mint egyetlen komplex szuperorganizmusra, nem pedig különálló hangyák államszerű közösségére. Repino szemléletesen ábrázolja ezt: a hangyáknak nincs saját tudata, az egész hangyaboly kollektív tudata a Királynőben testesül meg, aki a maga fizikai valójában egy magatehetetlen, busz méretű tojásrakógép. Folyamatosan rászorul a dolgozók gondoskodásra a boly mélyén lévő kamrájában, amit nem képes elhagyni, mégis az egész világot látja és hallja a szerte özönlő megannyi hangya kémiai jelzései alapján. A hangyák a valóságban is kémiai jelekkel kommunikálnak, de a regényben van egy fordítógép, amely kapcsolatot teremt az emberek, meg az emberré lett állatok tudata, és a szuperorganizmus tudata között. A Királynő gyűlölete az emberek iránt generációról generációra öröklődött a Kolónia kollektív tudatában, amelyet a királynők agya hordozott. Amúgy ez sántít, mert a valóságban minden egyes hangya idegrendszerében kb. 250 ezer neuron van, akár dolgozó, akár katona. Egyedül az ivarérett nőstények agya megy át jelentős változáson a királynővé válás során: degradálódik, például elveszik a látórendszer nagy részét. A természet takarékos, az agy fenntartása metabolikusan költséges, ezért, ha nem kell, akkor elsorvasztja. Ez egyébként igaz az emberekre is. Több kritikus szerint Repino regénye George Orwell Állatfarmjának parafrázisa. Az ember eltűnődik, hogy a kritikusok a kettő közül melyiket nem olvasták? Igaz, ott Napóleon a fődisznó, és itt is van egy Bonaparte nevű alkoholista disznó, de sokkal árnyaltabb karakter. Mások szerint a mű Orson Scott Card: Formic Wars (magyarul Hangya háború) című végeláthatatlan sorozatára hasonlít, s valóban: annyira, amennyiben az ott szereplő földönkívüliek hasonlítanak az inneni hangyákra. Vagy talán még annyiban, hogy Card csak felületesen veti fel a hit, a vallás és a szabadság kérdését, ahogy Repino is. Ez a regény másról szól. Arról, amit talán a Királynő mond ki: „a szeretet erősebb Istennél.”